A Fizika


A fizika a természet jelenségeivel foglalkozik.

A FIZIKA

A fizika (ógörögül φυσική (ἐπιστήμη), az ógörög φύσις phúsis "természet"-ből[1][2]) az anyaggal[3] és mozgásával, ill. téren és időn át történő viselkedésével, valamint a vele kapcsolatos elgondolásokkal, mint az energia és erő, foglakozó természettudomány.[4] Az egyik legalapvetőbb tudományos terület, a fizika fő célja a világegyetem viselkedésének a megértése.[m 1][5][6][7]

A fizika az egyik legrégebbi akadémiai diszciplína, a csillagászat magába foglalásával talán a legrégibb.[8] Az elmúlt két évezred során a fizika a természetfilozófia része volt, a kémiával, a biológiával és a matematika bizonyos ágaival együtt, de a 17. században a tudományos forradalom során a természettudományok saját jogukon mint egyedi kutatási programok emelkedtek ki.[10] A fizika a kutatás számos interdiszciplináris területét keresztezi, mint például a biofizika és a kvantumkémia, és a fizika határai nem határozhatók meg szigorúan. A fizika új elgondolásai gyakran magyarázzák meg más tudományok alapvető mechanizmusait,[5] míg a kutatás új irányvonalait nyitják meg az olyan területeken, mint a matematika és filozófia.

A fizika az elméleti áttörésekkel hozzájárul továbbá az erre épülő új technológiák fejlődéséhez. Például az elektromágnesség vagy magfizika elméletének kialakulása és fejlődése vezetett közvetlenül olyan új, a társadalmat is átformáló termékek kifejlesztéséhez, mint a televízió, a számítógépek, a háztartási eszközök és az atomfegyverek.[5] A termodinamika vívmányai vezettek az iparosodás fejlődéséhez, és a mechanika vívmányai ösztönözték a számtan fejlődését.


A fizika a természeti jelenségek széles körét magyarázza az elemi részecskéktől (mint például a kvarkok, leptonok és bozonok) a galaxisok legnagyobb szuperhalmazaiig. Ezért a fizikát nevezik néha az "alapvető tudománynak" is.[11] A fizika a természetben előforduló jelenségeket megpróbálja a lehető legegyszerűbb modellbe foglalni. Ezzel a fizika célja az emberek számára megfigyelhető dolgok kapcsolása az eredendő okokhoz, majd ezen okok összekapcsolása.

Az ókori kínaiak például megfigyelték, hogy bizonyos kövek (a mágnesvasérc és a magnetit) egy láthatatlan erővel vonzzák egymást. Ezt a hatást később mágnességneknevezték el, melynek első kiterjedt fizikai leírása a 17. századból származik. Még a kínaiak mágnességgel kapcsolatos felfedezései előtt az ókori görögök is tettek megfigyeléseket olyan agyagokról (pl. a borostyán), melyet prémmel dörzsölve hasonló láthatatlan vonzást volt tapasztalható.[12] Ezt a szintén 17. századi elektromosságtan írta le. A fizikusok előtt tehát két természeti megfigyelés megértésének a feladata állt, melyet egy eredeti okhoz kapcsoltak: az elektromossághoz és mágnességhez. Azonban a 19. századra felhalmozott további eredmények rámutattak, hogy ez a két erő csak két különböző aspektusa egyetlen jelenségnek: az elektromágnességnek.

Az erők "egyesítésének" ezen folyamata a mai napig folytatódik. Ma az elektromágnesességet és a gyenge magerőt az elektrogyenge kölcsönhatás két aspektusának tekintjük. A fizikusok reménykednek egy végső ok (A mindenség elmélete) megtalálásában, mely magyarázatot ad arra, hogy a világegyetem miért úgy viselkedik, ahogy azt hétköznapi tapasztalatainkban érzékeljük.[13]

Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el